"Drága kis nagyikám örökre a szívemben maradsz. Minden emlék meg marad. Még mindig érzem amikor kicsi voltam és nem birtam el aludni ha nem feküdtem meletted. A mosolyod meg a szemed csak szeretetet sugárzott és mindenki csak szeretett téged aki ismert. Soha nem panaszkodtál semmiről akkor is ha rosszul voltál mert nem akartad hogy rossz legyen másnak. Fáj nagyon fáj hogy nem tudlak ölelni már és puszilni és együtt nevetni veled. Engem meg az anyukámat úgy szeretted ahogy életemben nem láttam valakit szeretni egy másik embert. Kis nagyikám kértem istent hogy vigyázzon rád és ne félj mert egy nap én és mama jövünk és akkor együtt leszünk újra. Kis nagyim mindent érted teszek majd fentről büszke leszel rám, énekelek neked és minden este beszélünk. Mama próbáljunk mosolyogni hogy Szerencsénk volt hogy egy ilyen ember volt/van a családunkba, miatta vagyunk azok akik vagyunk. Sírni Jó de a végén mosolyogjunk mert egy nap újra leszünk nagyival. Köszönöm mindenkinek a Honvéd Kórházban. Mindent megtettek nagyiért és még búcsuzni is tudtam tőle és láttam utoljára mosolyogni.